“Az Amadinda együttes koncertje  a kamarazene ünnepe volt. A kamarazenei szellem kisugárzása a koncert valamennyi darabján éreztette hatását, „laboratóriumi" tisztasággal számomra John Cage Harmadik konstrukciójában jelent meg. Hogy az 1941-ben írt mű a zenei szervezés tradicionális lehetőségeit vetíti rá egy tisztán ütőhangszeres médiumra, s hogy formai felépítésének logikája a klasszikus zenei gondolkodás felől is feltérképezhető, korábban is tudtam, (…) Azt viszont csak ebből az előadásból hallottam ki, hogy a kompozíciót valamiféle esszenciális kvartett-szemlélet hatja át.
(“Con Tempo” Budapest, Magyar Rádió, 22. Stúdió, 2012. Május 17. – Molnár Szabolcs, Muzsika)

“Az Amadinda együttes ezúttal Cage korai, 1939 és 1952 között keletkezett ütőhangszeres (és zongora-) kompozícióiból mutatott be egy válogatást: olyan, a magyar hangversenyéletben nagyrészt hiánypótló műsort, amely egy sor, az életmű szempontjából meghatározó jelentőségű zeneszerzői technika, eljárás, apparátus birtokba vételének folyamatát demonstrálja hallatlanul izgalmasan és sokszor elementáris zenei élményt szerezve a hallgatónak. (…) A rendkívüli programot és az Amandinda Ütőegyüttes odaadó és bámulatosan összehangolt játékát a közönség kitörő lelkesedéssel fogadta.
(“John Cage 100” Szombathely, Weöres Sándor Színház, 2012. Július 15. – Malina János, Muzsika)

“A Dobszay Ágnessel, Károlyi Katalinnal (ének), Ittzés Gergellyel (piccolo), valamint öt fiatal ütőhangszeres művésszel (Tömösközi László, Szabó Mátyás, Schlanger Tamás, Tóth Lajos és Joó Szabolcs) kiegészült Amadinda Ütőegyüttes hidegvérű profizmussal, nagyfokú koncentrációval és teljes odaadással vezette elő a Drummingot.”
(“Steve Reich 75” Művészetek Palotája, 2011. október 30. – Kerékfy Márton, fidelio.hu)